Miért remeg meg a kezed, amikor árat kell írni a képre?

(És hogyan működik a festmény árazás 2026-ban – objektíven, gyomorgörcs nélkül)

Bevezető

Van egy pillanat, amit szinte minden festő ismer.

A kép elkészült.
Ott áll a festőállványon, még friss a festékszag, a lazúrok épphogy megszáradtak.
Hátralépsz, hunyorítasz, és elönt a büszkeség.
Tudod, hogy jó lett. Érzed, hogy ebben benne van a szíved-lelked.

Aztán megérkezik valaki – egy barát, egy érdeklődő a kiállításon, vagy csak egy kommentelő az Instagramon –, és felteszi a kérdést, ami ártatlannak tűnik, mégis képes lefagyasztani a levegőt a műteremben:

– Gyönyörű lett! És… mennyiért adod?

És ebben a pillanatban valami történik benned.

A büszkeséget felváltja a pánik. A gyomrod összerándul. A gondolatok szétesnek.

„Ha sokat mondok, kinevetnek.”
„Ha keveset mondok, kihasználnak.”
„Ki vagyok én, hogy pénzt kérjek ezért?”

Végül kiböksz egy számot, amitől rosszul érzed magad. Vagy jön a klasszikus menekülőút:
„Á, nem eladó… de ha gondolod, vidd el anyagárban.”

Ha magadra ismertél, fontos, hogy tudd: Ez nem azért van, mert rossz festő lennél.

És nem is azért, mert „nem vagy üzleti típus”.

A festmény árazás körüli bizonytalanság nem tehetséghiány – hanem rendszerhiány.

Ez a cikk arról szól, miért történik ez a bénító reakció, és ami fontosabb:
hogyan tudsz egy olyan rendszert építeni magadnak, amivel 2026-ban már nem a gyomorgörcs, hanem a nyugodt magabiztosság dönt helyetted.

1. RÉSZ: A PSZICHOLÓGIA – Miért fáj ennyire?

Mielőtt elővennénk a számológépet, tisztáznunk kell a „csatatér” valódi helyszínét: a fejedet.

A legtöbb üzleti tanácsadó itt rontja el. Excel táblákat és profitrátákat adnak a művészek kezébe, miközben a probléma gyökere nem a matematika hiánya, hanem az önazonosság kérdése.

1.1 A „festmény = én” probléma

A festmény számodra nem egy termék.

Nem egy cipő, amit a boltban leveszel a polcról.
Nem egy szolgáltatás, amit órabérben mérnek.

A festmény te magad vagy:

• Az időd, amit a családodtól vagy a pihenéstől vettél el
• A figyelmed és az idegrendszered állapota
• Az évek tanulása, a kudarcok, az elrontott vásznak és a katarzisok

Amikor árat kell mondanod egy képre, tudat alatt úgy érzed, saját magadat áraztad be.

Az emberi értékedet próbálod forintosítani.

Ezért fáj annyira.

Ha valaki sokallja az árat, vagy elhúzza a száját, azt te nem üzleti visszajelzésnek éled meg („Ez a termék most túl drága”), hanem személyes elutasításnak:

„Nem a kép nem kell. Hanem ÉN nem kellek.”

1.2 A „szegény művész” mítosz

Van egy történelmi terhünk is.

Évszázadok óta sulykolja a kultúra a romantikus képet: a művész akkor hiteles, ha éhezik.

Ha a padlásszobában fagyoskodik, és csak az alkotásnak él.

Van Gogh. Modigliani. A halva felfedezett zsenitől mindketten gazdagok lettek – de csak haláluk után.

Sokunkban mélyen rögzült a tévhit:
„Ha pénzt kérek a művészetemért, akkor eladom a lelkem. Akkor iparossá válok.”

Ez egy veszélyes hazugság.

A pénz nem teszi tönkre a művészetet.
A pénz időt vásárol neked.

• Időt a következő képre
• Pénzt a jobb minőségű festékre
• Nyugalmat az alkotáshoz

Az a festő, aki nem kéri el a munkája árát, előbb-utóbb kiég, és abba kell hagynia a festést, hogy elmenjen egy „rendes munkahelyre” pénzt keresni.

A festmény árazás valójában a művészeted fenntarthatóságának záloga.

1.3 A társadalmi nyomás: „ne légy kapzsi”

A környezetünk sem segít. Családtagok, barátok gyakran mondják:
„De hát ezt te szereted csinálni, ez a hobbid, nem? Miért kérsz érte ennyit?”

Ez a kérdés hamis dilemmára épül.

Attól, hogy szeretsz valamit, még értéket teremtesz.

A szakács is szeretheti a főzést, mégsem várják el tőle, hogy ingyen adja az ebédet az étteremben.

Meg kell tanulnunk leválasztani az alkotás örömét az elkészült mű piaci értékéről.

„A félelem mindig rossz üzleti tanácsadó.
Amikor érzésből árazunk, valójában nem a kép értékét határozzuk meg,
hanem a saját bátorságunk aktuális szintjét.”

2. RÉSZ: A 3 ÖNSZABOTÁLÓ CSAPDA – Hogyan NE árazz?

Az elmúlt években több száz festővel beszélgettem, diagnosztizáltam a működésüket.

Azt látom, hogy amikor nincs profi rendszer, a művészek 90%-a az alábbi három hibás „stratégia” egyikébe menekül a félelem elől.

2.1 „Majd ők megmondják” – a felelősséghárítás

Hadd meséljek el egy történetet Editről (a név fiktív, a sztori valós).

Edit tehetséges tájképfestő. 15 éve fest, szép, lírikus olajképeket készít.

Tavaly egy művelődési házban kiállított. Egyik festménye – egy 60×80-as őszi erdő – tetszett egy vásárlónak.

– Mennyibe kerül? – kérdezte a vevő.

Edit zavarba jött. Nem tudta, mit mondjon.

– Hát, nem is tudom… szerinted mennyit ér? – kérdezte vissza.

Edit azt hitte, ez udvarias és demokratikus.

Valójában öngyilkos stratégia volt.

A vevő (aki nem ért a művészethez, csak tetszik neki a kép) mondott egy összeget:
– Hát, 25 ezret adnék érte.

Edit tudta, hogy csak a keret és a vászon került 18 ezerbe.
40 óra munkája volt benne.
25 ezer ÷ 40 óra = 625 Ft/óra.

Megsértődött. Úgy érezte, a vevő megalázta.
De már nem volt visszaút, hiszen ő adta át a döntést.

Végül nem adta el a képet, de a kapcsolatuk megromlott.

Edit aznap este rosszul aludt.

A tanulság:

A vevőnek nem dolga tudni az áraidat.
Az a TE dolgod.

Ha te nem vállalod fel az értékedet, más sem fogja.

2.2 „Anyagköltség szorozva kettővel” – az iparos módszer

Ez a leggyakoribb tévhit, ami még a régi „szobafestő” logikából maradt ránk.

Kiszámolod a vásznat, a festéket, és megszorzod kettővel.

Miért hibás ez a képlet a művészetben?

Mert a festészet nem gyártósor.

1. A technika paradoxonja:

Ha egy képet 3 hétig festesz aprólékos lazúr-technikával, leheletvékony rétegekben, alig fogyasztasz festéket.

A képlet szerint ez a kép „olcsó”, pedig 100 munkaórád van benne.

2. A lendület paradoxonja:

Ha egy képet 2 óra alatt „felkensz” vastagon spaklival, rengeteg festéket használsz.

A képlet szerint ez „drága”, pedig csak 2 órád ment el rá.

A festmény értéke NEM a pigment súlyában van,
hanem a hatásban, a kompozícióban és a megszerzett tudásban,
ami lehetővé tette, hogy megfesd.

2.3 „Megnézem a többieket” – a hasonlítgatás csapdája

Ránézel egy hasonló méretű képre a neten, és annyiért adod te is.

„Ha a Kovács Pisti 50 ezret kér, én is annyit kérek.”

Ez a jéghegy-effektus.

Csak a csúcsot (az árcédulát) látod, de nem látod, mi van a víz alatt:

• Kovács Pisti lehet, hogy 10 éve építi a személyes márkáját
• Lehet, hogy van egy 5000 fős gyűjtői köre
• De az is lehet, hogy Pisti teljesen el van keseredve, és azért adja 50-ért, mert kenyérre kell neki, és valójában 150-et érne a képe

Más zsebében turkálva nem lehet saját stratégiát építeni.

A festmény árazás egyéni sport.

3. RÉSZ: AZ OBJEKTÍV RENDSZER – A KINVA módszer

Hosszú kísérletezés után rájöttem, hogy a bizonytalanság egyetlen ellenszere az, ha kivesszük a képletből az érzelmeket, és a helyére tényeket teszünk.

A működő, profi árazási modellnek három pillére van.

3.1 ELSŐ PILLÉR: A méret (a matek alapja)

Ez az egyetlen vitathatatlan adat.

Egy 50×70-es kép nagyobb, mint egy 30×40-es.
Több felület, több hatás, több anyag.

A profi árazás alapja mindig a négyzetcentiméter (cm²) ár.

Nem darabár (pl. „minden képem 30 ezer”), hanem felületár.

Ez adja meg a rendszer vázát.

Így biztos lehetsz benne, hogy a nagyobb képeid arányosan drágábbak lesznek, és nem lesz káosz az árlistádban.

3.2 MÁSODIK PILLÉR: A technika (a szorzó)

Nem mindegy, mivel dolgozol.

A piacon különböző technikáknak különböző presztízse és tartóssága van.

Példák:

• Egy ceruzarajz (papíron): sérülékenyebb, üvegezni kell, gyorsabban készül
• Egy akvarell: finom, de sérülékeny, szintén üveg alá kell
• Egy akril: gyors száradás, tartós, közepes presztízs
• Egy olajfestmény (vásznon): örök életű, hetekig szárad, drága az alapanyag, és a műgyűjtők szemében a „királykategória”

Ezért a rendszerem technika szorzókat használ.

Ha a bázis áradat megvan (a méretből), azt korrigálni kell a technikával.

Példa szorzók:

• Olaj: 1.15×
• Akril: 1.0×
• Vegyes technika: 1.05×
• Akvarell: 0.9×
• Pasztell: 0.85×
• Ceruza/szén: 0.8×

Ez nem diszkrimináció – ez a nemzetközi műkincspiac realitása.

3.3 HARMADIK PILLÉR: Az önbecsülés (az archetípusok)

Ez a hiányzó láncszem, amit a közgazdászok mindig kifelejtenek.

Hiába adja ki a matek, hogy a képed 150.000 Ft-ot ér,
ha te most kezdted, és remeg a lábad ennyit elkérni.

Nem fogod kimondani.

Vagy ha kimondod, bocsánatkérően teszed, és a vevő megérzi a bizonytalanságot.

Az árazásnak tükröznie kell a te jelenlegi piaci pozíciódat és önbizalmadat.

Én ezt művész archetípusoknak hívom.

Mindenkinek más a „szorzója” attól függően, hol tart az úton:

1. A REJTŐZKÖDŐ TEHETSÉG
Tehetséges, de fél megmutatni magát. A szekrénynek fest.
Önbecsülés szorzó: 0.7-0.95×
Amire szüksége van: Bátorítás, első eladások

2. A LELKES KÁOSZ ALKOTÓ
Szenvedélyes, de rendszertelen. Hol 10 ezret kér, hol 100-at.
Önbecsülés szorzó: 0.95-1.15×
Amire szüksége van: Struktúra, következetesség

3. A TUDATOS ÉPÍTKEZŐ
Aki tanul, fejlődik, de óvatos. Lassan emeli az árakat.
Önbecsülés szorzó: 1.0-1.1×
Amire szüksége van: Bátorság az áremeléshez

4. A PROFI STRATÉGA
Aki tudatosan építkezik. Tudja, mire képes.
Önbecsülés szorzó: 1.2-1.6×
Amire szüksége van: Finomhangolás, prémium pozicionálás

5. AZ INTUITÍV MESTER
Akit csak az alkotás érdekel, a piac nem. “Majd kialakul az ár.”
Önbecsülés szorzó: 0.9-1.2×
Amire szüksége van: Keretek, rendszer

Ez a rendszer nem kényszerít rád idegen árakat.
Hozzád igazodik.

Így néz ki egy konkrét számítás:

Tegyük fel, hogy „Tudatos Építkező” vagy, és festettél egy 60×80-as olajképet.

1. MÉRET:
60 × 80 = 4.800 cm²

2. BÁZIS ÁR:
Tegyük fel, hogy a te cm² árad 20 Ft (haladó szint).
4.800 × 20 = 96.000 Ft

3. TECHNIKA SZORZÓ:
Mivel olaj (nem akvarell), a szorzó 1.15×
96.000 × 1.15 = 110.400 Ft

4. ÖNBECSÜLÉS SZORZÓ:
Tudatos Építkező = 1.05×
110.400 × 1.05 = 115.920 Ft

VÉGSŐ ÁR: ~116.000 Ft

Ez nem hasraütés.
Ez levezethető.

Ha a vevő megkérdezi, miért ennyi, nem hebegsz-habogsz, hanem tudod, hogy ez a méret és a technika ára a te szinteden.

4. RÉSZ: MITŐL MÚLIK EL A REMEGÉS?

Sokan azt hiszik, hogy az árazás akkor lesz könnyű, ha majd „keményebb leszel”.

Ha majd megtanulsz „üzletemberként” viselkedni.

Ez tévedés.

A remegés nem a keménység hiányától múlik el.

Hanem a bizonyosságtól.

Anna története:

Anna évekig „érzésből” árazott.

Volt képe, amit 15 ezerért adott oda (és sírt utána), és volt, amit 80-ért próbált eladni, de nem ment. Teljes volt a káosz.

Amikor elkezdte használni a fenti rendszert (a cm² alapú kalkulátort), az első reakciója a megkönnyebbülés volt.

„Olyan, mintha levettek volna egy mázsás súlyt a hátamról. Nem nekem kell döntenem. A rendszer megmondja a sávot, én meg csak bólintok.”

Anna nem lett „keményebb”.
Ugyanolyan érzékeny művész maradt.

De lett egy védőhálója.

A rendszer megvédte őt saját magától:

• Megvédte attól, hogy alulárazza magát egy rossz napon
• És megvédte attól, hogy túlárazza magát egy eufórikus napon

Az első vásáron még reszketett a keze, amikor kimondta: 85 ezer.

De a vevő csak bólintott, és fizetett.

A második alkalommal már könnyebb volt.

A harmadik alkalommal természetes.

Most már nem remeg.
Tudja, hogy az ár objektív.

És ha valaki alkudni akar, nyugodtan megmutatja a számítást.

A 3 lépés a nyugalomhoz:

1. ELFOGADÁS
Fogadd el, hogy az árazás nem a művészeted megcsúfolása, hanem a védelme.

2. RENDSZER
Használj objektív mércét (cm² + technika + önbecsülés). Ne tippelj.

3. GYAKORLÁS
Kezdd el használni az új áraidat. Az első „Igen” a vevőtől mindent meg fog változtatni.

ZÁRÁS – Egy gondolat 2026-ra

Ha eddig halogattad ezt a kérdést, és a képeid a szekrényben állnak, az rendben van.

Sokan vagyunk így.

Ez egy tanulási folyamat.

De érdemes feltenni magadnak egy kérdést az év vége közeledtével:

Szeretnéd, hogy a következő év is ugyanazzal a bizonytalansággal induljon?

Vagy jó lenne végre nyugodtan, görcs nélkül árat mondani – magyarázkodás nélkül?

Az alkotás a szabadságról szól.

De nem lehetsz szabad, ha az anyagiak miatt szorongsz.

A festmény árazás megtanulható.

Nem ördöngösség, csak egy készség – mint a színkeverés vagy a vászonfeszítés.

Ha szeretnéd ezt a rendszert készen megkapni, nem pedig egyedül kísérletezni vele, akkor van egy jó hírem.

„Ha eddig eljutottál az olvasásban, valószínűleg érintett a téma. Tudom, milyen érzés bizonytalannak lenni, de hidd el, van megoldás.”

🎨 Ingyenes segítség: Festmény Árazási Gyorssegély (PDF)

Ha szeretnél egy gyors, kézzel is használható árazási mankót, töltsd le most az 5 perces útmutatót.

📥 Letöltöm az ingyenes PDF-et

Ha nem csak érteni szeretnéd, hanem végleg le is akarod zárni ezt a kérdést:

Megnézem a KINVA Rendszert ➤

GYAKORI KÉRDÉSEK (FAQ)

❓ Kezdőként is használható ez a módszer?

Igen. A rendszer kifejezetten számol azzal, ha valaki még építi az önbizalmát. A „Rejtőzködő Tehetség” archetípus pontosan kezdőknek szól, aki alacsonyabb önbecsülés szorzóval indul, és fokozatosan emeli az árakat.

❓ Mi van, ha érzelmileg nagyon kötődöm egy képhez?

Jogod van eltérni. A rendszer alapot ad, nem bilincset. Ha egy kép a szíved csücske, jogodban áll magasabb árat kérni („Szerelem Felár”). De a rendszer megadja a biztos alapot, ami alá soha ne menj.

❓ Csak olajfestőknek szól ez?

Nem. A logika működik akrilnál, pasztellnél, akvarellnél, grafikánál is. A technika szorzók pontosan ezt kezelik – minden technikának megvan a maga értéke.

❓ Hogyan számolja ki a kalkulátor az árat?

A kalkulátor három adatot kér tőled: méret, technika, archetípus.
Ezután automatikusan megszorozza a megfelelő szorzókkal, és kiadja az objektív árat. Nem kell matekoznod, a rendszer csinálja helyetted.

❓ Mi van, ha valaki alkudni akar?

Ha van rendszered, nyugodtan megmutatod a számítást. “Ez nem hasraütés – így jön ki a méret + technika alapján.” A legtöbb vevő tisztelni fogja az objektív logikát.

---

Nagy Krisztián – KINVA

festőművész, oktató, blogger, író  

A Művész Marketing Blog és az Online Festőművész Magazin blogok szerzője, továbbá a KINVA ART AKADÉMIA online festőtanfolyamok alapítója és mestere.

• Author's Facebook
• Instagram
• YouTube
• Author's Pinterest

Sok munkám van ennek a cikknek a megírásában, ha neked is tetszett a bejegyzés örülnék, ha itt alul a hozzászólások között megírnád a gondolataidat!